Kategória:
Helyi történetek, Helyi történetek

Létrehozva:
2022-01-16 20:01:16

Cikk írója:
Boszorkánysziget Szegedhirdetője


Szegedi nagy boszorkányper


Szegedi nagy boszorkányper

A szegedi nagy boszorkányper 1728. július 23-án zajlott le, mikor hat férfit és hat nőt máglyán elégettek Szegeden boszorkányság vádjával. A büntetést az akkor még a városon kívül eső hosszú, erdős földsávon hajtottak végre, melyet azóta Boszorkányszigetnek neveznek. A per idejére a boszorkányüldözés Európában már lecsendesült, éppen ezért a Boszorkányszigeten történt könyörtelen mészárlásnak nagy visszhangja volt a maga korában.

A boszorkányper

A boszorkánypert a városi hatóságok kezdeményezték. Az 1720-as években szárazság, éhínség és járvány tombolt Szegeden, és a városi lakosok bejövő panaszaira, mint a probléma megoldása kihirdették a boszorkánypert. A város lakosai egyöntetűen a híresen rossz természetű, átkozódó Kökényné Nagy Anna bábaasszonyt vádolták meg. A vallatások során Kökénynének megeredt a nyelve, így összesen 18 embert ítéltek el. A vádlottak között volt a város egykori főbírája és leggazdagabb embere, a 82 éves Rózsa Dániel, kinek számos irigye akadt. Az idős Rózsa a kínzókamrába kerülve megtört, és a jegyzőkönyvbe már azt mondta, amit hallani akartak tőle. Azt mondta, hogy ő a Boszorkányok vezetője és társaival együtt egy akó pénzért hét esztendőre adták el a csapadékot a töröknek. A vád szerint az esőt egy zacskóba kötötte el, amit hordói alá rejtett.

A gyanúsítottakat vízpróbának és mérlegpróbának vetették alá, aki „könnyűnek találtatott”, azt elítélték. Hosszú tűkkel szurkálták őket, hogy az ördög testi bélyegét megtapasztalhassák rajtuk. Testük ezeken a pontokon érzéketlen volt, nem vérzett. Egy-egy szőrtelen hónalj vagy gyanús anyajegy ugyancsak a nem emberi természet bélyegét mutatta.

A kínvallatások során többen elhunytak, vagy végeztek magukkal a tömlöcükben. A végső ítéletet 1728. július 21-én hozták meg, majd két napra rá, július 23-án hajtották végre, 12 embert kötöztek ki a Boszorkányszigeten leszúrt négy karóhoz, és egyszerre, elevenen égették el őket.

Legenda

Az emberek félni kezdtek a helytől, úgy tartották el lett átkozva. A legtöbb szegedi nem is mert oda többet kimenni. A gyerekeket azzal az erdővel ijesztgették az idősek és az egész boszorkányperből a századok során egy legenda lett.

A legenda szerint az ott maradt városiak, akik a hamvakat takarították el, furcsa dolgokról számoltak be. A lombok suhogása az emberi beszédet idézte, a hamvakban emberi fejek bukkantak fel, majd hordta el a szél. Ám ami a legkülönösebb, hogy bár az elítéltek majdnem meztelenek voltak és semmi ékszert nem viseltek, mégis 12 kis amulettet találtak az elszenesedett maradványok közt. Ezektől a "sírásók" annyira megijedtek, hogy hozzájuk sem értek, otthagytak mindent, szaladtak vissza a városba, ahogy a lábuk bírta. Mikor visszaértek, a történteket elmondva egy nagyobb csapat tért vissza a helyszínre, ahol már nem találták a hamvakat, ahogy a 12 amulettet sem.

Máglyára ítéltek névsora

  1. Rosa Dániel
  2. Rosa Dánielné Széll Zsuzsanna
  3. Kökény Andrásné Nagy Anna
  4. Jancsó Pálné Szanda Katalin
  5. Kovács Pál
  6. Katona Ferenc
  7. Borbola Ferenc
  8. Danyi Jánosné Toth Erzsébet
  9. Dancsó Jánosné Hisen Borbála
  10. Dancsó János
  11. Dugonics Mihályné Barak Margit
  12. Légrádi Jánosné Malmos Kata

Forrás: wikipédia.hu

 

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

 

 

Weblapok webáruháza ajánló

További webáruházi ajánlatok »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »