Szeged-Alsóváros

Havi Boldogasszony, a Szögedi Segítő búcsújáróhelye

Csongrád megyében, a Szeged-csanádi egyházmegye területén lévő kegyhely

Hajnalfénybe öltözött egek virága,
Szeged városának vagy ékes csillaga,
Hozzád jöttünk és kérünk, hogy oltalmadba végy,
Havi Boldogságos Szent Szűz, százszor üdvöz légy.

Mint fényes nap oltárodon, akként tündöklesz,
a hozzád zarándoklókra le is tekintesz.
Tekints reánk, Szűz Mária, nyisd meg füleid,
hallgasd meg az egybegyűlt nép könyörgéseit

Nem választottál magadnak ékes palotát,
hanem Szeged-Alsóváros szép nagy templomát,
azért mi is fölkeresünk, havi szűz virág,
augusztus ötödikén kinyílt oltott rózsaág.

Jöttek mi kis seregünkkel árvák, özvegyek,
kiknek bánatvirágokkal van telve kezek.
Neked hozták ajándékba, szép Szűz Mária,
gyöngyből fűzött oltárodon ékes viola.

Tekints árva seregünkre, tekints népedre,
aki mindig oly jó, oly hű tiszteletedre,
hogy örömmel feláldozza érted életét,
nert tudja, hogy meg nem veted szíve szerelmét.

Hoztunk néked bűnös szíveket ajándékba,
azzal kerestünk nagy hittel szép hajlékodba,
áldásosztó képed előtt, hogy köszönthessünk,
élő rózsákból koszorút néked köthessünk.

Nézd, mint folynak szegényeknek hulló könnyei,
feléd szállnak az özvegyek, árvák jajjai,
mert nincs nékik pártfogójuk egyéb náladnál,
itt lerakják panaszukat szent oltárodnál.
(Szeged környéki népi ének)

Forrás: Ft.Turcsik György-Kerekes József(szerk.):
Búcsújárók könyve. Kerekes Kegytárgy Nagykereskedés,
Bp. 2001. 190-191.old.

Fotó: Nagy Zoltán

Római Katolikus Plébánia
6725 Szeged
Mátyás tér 26
Tel.: 62/442-384
Web: http://frh.theol.u-szeged.hu/

A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.100.old.

Kép forrása: Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró Magyarok Szent István Társulat, 1994. 101.old.

A Szögedi Segítő kegyképének ábrázolása múl századi metszeten
Bálint Sándor gyűjt. Repr.: Lantos M.

Bálint Sándor:
Boldogasszony vendégségében
c. könyvének Szeged c. fejezete

Segítő Szűzanya szobra
a templom előtt

A templom déli oldalbejárata

A bejárat feletti
Mátyás-király dombormű

Bálint Sándor szobra

A czestochowai Fekete Mária-kép

Juhász Gyula verse
a kegykép mellett

Emléktábla Bálint Sándor
imádságos helyén

Hálatáblák

A főoltár az augusztusi
búcsú előtt

Szent Anna oltárkép

Fájdalmas Anya oltár

A tisztítóhelyen szenvedő
lelkek oltára

     Szeged-Alsóváros az egykor három részből (Felsőváros, Palánk, Alsóváros) összeolvadt Szeged régi paraszti, gazdász városrésze. Csongrád megyéhez és a Szeged-Csanádi egyházmegyéhez tartozik.
     A Ferenc-rendi szerzeteseket Szegeden 1316-ban említik először, de lehetséges, hogy már az 1200-as években megjelentek a Tiszaparti városban. Az Alsóvárosban azonban csak 1444-ben telepedett le a rend szigorúbb, obszerváns ága. Templomukat a XIII. század eleji johannita lovagrendi templom romjaira építették. A kolostorban járt, mint rendi visitátor Marchiai Szent Jakab, s később Kapisztrán Szent János is. A rend és kolostora a török hódoltság nehéz évei alatt is működött, sőt részt vállaltak az idegen uralom alatt élők lelki gondozásában.
     A templom melletti kolostor 1459-ben már állt, hiszen előtte, a Mária-kolostor előtti téren Mátyás király hetipiac tartását engedte meg az alsóvárosiaknak. A kolostor mindig fontos szerepet játszott a rend és a táj életében. Befogadta a zarándokokat, pl. 1650-ben a szentévi jubileumi búcsúra érkezőket, akik - pápai engedéllyel - itt a ferences templomban is elnyerhették a római szent helyek felkereséséhez kötött búcsúkat. Menedékhely is volt az alsóvárosi templom. Ezért sok szegedi polgár helyezte el itt értékeit és fontos iratait.
     A kolostort a török alóli felszabadulás után, a XVII. század végén felújították. Napjainkban, négy évtized elteltével visszaköltöztek a szerzetesek, újra indult a ferences élet.
     A rendi Mária-tisztelet és a ferences templomoknak adott pápai búcsúkiváltságok miatt az alsóvárosi búcsújárás gyökerei régi századokba nyúlnak vissza. A legendás hagyomány az 1500-as évek közepére helyezi a kegykép, a Szögedi Segítő tiszteletének kezdetét. Eszerint a Mária-képet a mohamedán törökök elől a templom közelében lévő Csöpörke nevű tóba rejtették el. Pár évvel később épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek. A tó a nagy szegedi árvízig (1879) megmaradt, akkor feltöltötték. Vizében a búcsúsok megmosakodtak, s itt részesültek a régi népszokás szerinti ún. búcsúkeresztségben az első ízben ide zarándoklók.
     A Szögedi Segítő Szűzanya közbenjárásának több csodás eseményt tulajdonítanak. A hagyomány szerint az Ő segítségének volt köszönhető 1697-ben a zentai csatában a törökök fölött kivívott győzelem. Számos csodás gyógyulás is történt itt. Látogatottsága miatt a múlt század közepén Szeged-Alsóvárost az egyik legismertebb magyar búcsújáró helyként említették.
     A csodatevő kép ma is ott látható a főoltáron: a holdsarlón álló, napsugarakkal övezett Boldogasszonyt ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. Ez a képi kifejezője Mária szeplőtelen fogantatásának, amelyet az obszerváns ferencesek különösen és régóta tiszteltek. A templom patrociniuma azonban a Havi Boldogasszony (Maria ad Nives), amelynek ikonográfiai megfelelője a római Santa Maria Maggiore templomban őrzött, s Szent Lukács evangélista munkájának tulajdonított Mária-kép.
     Van a templomnak egy második kegyképe is: ez a bejáratnál lévő czestochowai Fekete Mária-kép, vagy ahogyan a szegedi nép nevezi, a Szerecsön Mária.
     Az augusztusi havi búcsúra nemcsak a városból és közvetlen környékéről, hanem az ország minden részéből jönnek zarándokok. A templom nyitva van, sokan itt éjszakáznak, virrasztanak, énekelnek és imádkoznak. Az ünnep liturgikus fénypontja a szentségi körmenet, amely megkerüli a Mátyás teret, s a búcsúvásár sátrai között tér vissza a templomba. Az ünnepnek ez a profán, világi része, a kirakodóvásár is jellemzője a havi búcsúnak, amelyen Móricz Zsigmond is részt vett és amit megemlegetett.
     Fő búcsúja Havi Boldogasszony ünnepén (augusztus 5-én) van.
     A jelenleg műemléki feltárás alatt álló Szeged-Alsóvárosi ferences templom és kolostor az Alföld egyik legnagyobb és legfontosabb középkori eredetű épületegyüttese. A megmaradt középkori gótikus részletek mellett a barokk elemei jellemzik. A késő gótikus, csillagboltozatos mennyezetű csarnoktemplom a magyar építészet kiemelkedő alkotása.
     A jelenlegi, nagyszabású főoltár 1713-ban készült el. A kegykép XVII. századi olajfestmény. A szószék és a mellékoltárok a hazai barokk jelentős emlékei a XVIII. századból. A bejáratnál jobb oldalon lévő czestochowai Fekete Mária-kép Morvay András szegedi festő alkotása (1740). Vele szemben a tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltára a Szent Vér középkori tiszteletének továbbélése. Az oltárt Hogger János szegedi képíró festette, s ikonográfiai ritkaság hazánkban. 1739-ben állították fel a Fájdalmas Anya oltárát, 1775-ből való a Szent Kereszt-oltár. A Szent József, Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Ferenc tiszteletére szentelt oltárok mellett a szentélyben a jószágtartók védőszentjének, Szent Vendelnek, valamint Nepomuki Szent Jánosnak az oltára áll. A Szent Ferenc-, a Szent Antal- és Nepomuki Szent János- oltárképek Josef Hautringer bécsi festő színvonalas munkái. A templom újabb falképeit Kontuly Béla festette.
     A mai sekrestye az egykori gótikus templom káptalanterme volt. A sekrestye szekrénysorának ajtajain láthatók az oltárok képei. Itt függ a templom egyetlen megmaradt fogadalmi képe, egy nagyméretű olajkép a donátor alakjával (1700). A ferences kolostor a folyamatban lévő műemléki feltárások szerint sokkal nagyobb mértékben őrzi középkori falait, mint korábban sejteni lehetett. A XV. század végén épült, mai formáját a XVIII. században nyerte el. A kerítés pillérein Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal szobrai.
     A templom és a kolostor kincstára kevés, de nagyon értékes emléket őriz a régi századokból: középkori miseruhákat-közülük említésre méltó az ún. Mátyás-kazula-, kelyheket, úrmutatókat, szobrokat. Itt látható egy XVI. századi szék, Marchiai Szent Jakab széke, s Fráter György körtefából faragott művészi feszülete, amely előtt a hagyomány szerint a pálos bíboros utolsó imáit mondta. Remélhetőleg ezek hamarosan kiállításra kerülnek.
     A templom déli oldalbejárata fölötti Mátyás király-dombor-művet a király leghitelesebb ábrázolásának tartják. Ennek eredetije a németországi Bautzenben látható, egy másik másolata pedig a budai várban.
     A templom előtti téren áll Bálint Sándor néprajzprofesszor (1904-1980) szobra. A hitéhez és egyházához mindig hű tudós a szegedi népélet kutatója és legjobb ismerője volt. Itt született az Alsóvárosban, emléktáblával megjelölt szülőháza a közeli Pálfy utcában látható. Monográfiát írt a ferences templomról és a havi búcsúról. Alsóvárosról szóló könyvében csokorba gyűjtötte a ferences templomról és a búcsúról szóló írásokat: Telek József, Dugonics András, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Tömör- kény István, Juhász Gyula, Csanád Béla és Békés Gellért verseit, prózai írásait, és a helyi népénekeket. Itt nyugszik a közeli Alsóvárosi temetőben, családi sírban.
     Szeged nagyváros, sok-sok látnivalóval. Ezek felsorolására nem vállalkozhatom. Egy zarándokút programjába mégis javaslom beiktatni a nagy szegedi árvíz emlékére épített Fogadalmi templomot, a mellette lévő Árpád-kori Dömötör-tornyot (melynek bejárata fölött látható a híres szegedi „kőbárány", amely motívumként a város címerében él tovább), s a Szent György téren a felsővárosi minorita Szent Miklós-templomot.
     A Szegeddel már egybeépült T á p é római katolikus Szent Mihály-temploma a XIII. századból való, falán XIV. századi freskótöredékek vannak. Tápén érdemes megnézni ifj. Lele József néprajzi gyűjteményét (Vártó u. 4), a helyi vallásos élet gazdag tárgyi emlékeit. Még áll Juhász Gyula versben is megénekelt út menti keresztje, a Tápai Krisztus.
     Szeged vasúton és közúton is jól megközelíthető.
(Forrás: Barna Gábor:Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 150-153.old.)

Forrás: Búcsújárás.hu